Azerbajdzsán egyik legfontosabb jellemzője, hogy egyedülálló földrajzi elhelyezkedése van. Európa, Ázsia és a Közel-Kelet kereszteződésében található az ország, amely hosszú időn keresztül a civilizációk közötti hídként működött. Ennek ellenére a szomszédos Örményországgal folytatott konfliktust sok külföldi megfigyelő tévesen vallási háborúként ábrázolta, mely megközelítést azonban nagyon távol áll a valóságtól.
A Report híroldal szerint George Landrit, a „Freedom of Borders” analitikai központ elnöke írt erről az „American Spectator” magazinban megjelent cikkében, amelyben Azerbajdzsánba tett látogatását igazi felfedezésnek nevezte:
„Az ország, amely a Selyemúton helyezkedik el, évszázadokon keresztül különböző kultúrákból érkező utazókat, kereskedőket és diplomatákat fogadott. Ez a kulturális cserékre épülő történelem segített olyan társadalom kialakulásában, amely nyitottságával és vallási toleranciájával vált ismertté. Ezek az értékek a mai napig mélyen gyökereznek az azerbajdzsániak nemzeti identitásában” – hangsúlyozta Landrit.
Az író szerint Azerbajdzsán, amely Iránnal és Oroszországgal határos, és lakosságának jelentős része muszlim, sokak számára ismeretlen kulturális gyöngyszem, amely az Egyesült Államok barátja, és a Kelet és Nyugat egyedülálló ötvözetét képviseli. Bár a muszlimok alkotják a többséget, az ország nem esik vallási szélsőségesség hatása alá.
„Ehelyett mecsetek, zsinagógák és keresztény templomok állnak egymás mellett. A zsidók több mint 2000 éve élnek Azerbajdzsánban, és továbbra is virágzó életet élnek. A keresztény közösségek szabadon gyakorolják vallásukat. A vallási tolerancia nem csupán állami politika, hanem a nemzeti jellem része. Az ország kereskedelmi és csereközponti szerepe történelmileg megtanította népét arra, hogy értékelje és elfogadja azokat, akik másnak tűnnek, más nyelveken beszélnek, vagy más módon imádkoznak. Ez a pluralizmus szelleme példa lehetne a régió többi országának is” – jegyezte meg Landrit.
Az író arra is kitért, hogy még sajnálatosabb, hogy néhány külföldi megfigyelő félreérti Azerbajdzsán és Örményország közötti konfliktust, és vallási háborúként – a muszlim nemzet keresztények elleni háborújaként – ábrázolja. „Ez a narratíva azonban semmilyen kapcsolatban nincs a valósággal” – mondta.
„Valójában Örményország kezdte a konfliktust azzal, hogy az 1990-es évek elején Azerbajdzsán nemzetközileg elismert területeinek jelentős részeit megszállta. E megszállás során több mint egy millió azerbajdzsáni kényszerült elhagyni otthonát és földjét. Több mint egy millió aknát telepítettek a földre. Ezeket nem védelmi mechanizmusként helyezték el, hanem eszközként, amely megakadályozta a menekült családok visszatérését saját otthonaikba és szülőföldjeikre” – hangsúlyozza a cikk.
Landrit szerint Azerbajdzsán megpróbálta diplomácia és nemzetközi jog útján rendezni ezeket a problémákat, de nem járt sikerrel. „Végül Azerbajdzsán visszaállította szuverenitását a területei felett, miután felszabadította földjeit a megszállás alól. A menekült emberek törvényes otthonaikba való visszatérése nemzeti prioritás, de a terület aknamentesítése továbbra is nagy humanitárius és logisztikai probléma” – tette hozzá.
Az író azt is megemlítette, hogy Azerbajdzsán stratégiai szövetsége Izraellel ritka kapcsolatokat jelent a muszlim világban, és egyesek számára meglepő lehet. „A muszlim többségű országok között Azerbajdzsán az egyetlen állam, amely olajat szállít Izraelnek. Emellett az ország szoros védelmi és hírszerzési együttműködést folytat Izraellel, és erős diplomáciai kapcsolatokat tart fenn. Ez nem ellentmondás – Azerbajdzsán pragmatikus és toleráns világszemléletének tükröződése” – tette hozzá.
Forrás: https://report.az/
Kép: https://report.az/
