Frank Papazyan annyira hozzászokott a párizsi örmény sérelmi politika főszerepéhez, hogy ma már minden olyan francia hatósági döntést, amely nem egyezik az elképzeléseivel, Baku előtti „kapitulációnak” nevez.
Nem engedték megtartani az Azerbajdzsánban elítélt bűnözők portréival tervezett show-t? Papazyan értelmezésében ez természetesen azt jelenti, hogy „Franciaország engedett Azerbajdzsán fenyegetéseinek”.
Ő egészen más képet szeretett volna látni: az illegális szeparatista rezsim korábbi vezetőit „mártírokként”, Bakut örök gonosztevőként, a francia politikusokat pedig mellettük, készségesen bólogatva. Ezúttal azonban nem jött össze.
Papazyan nem egy véletlenszerű aktivista a tömegből. A CCAF társelnöke, a Dashnaktsutyun elnökségi tagja és a Becsületrend kitüntetettje, amelyet egy francia miniszterelnöktől kapott. Vagyis egy, a francia politikai rendszerbe szorosan beágyazott diaszpóralobbistáról van szó, aki most tragikus arccal beszél a „bakui nyomásról”.
Kényelmes helyzet: éveken át ellenségeskedést szítani, Jerevánt kemény döntések és újabb konfrontáció felé terelni, közben pedig Párizsban maradni, távol saját felhívásainak következményeitől, és az örmény nép védelmezőjeként fellépni.
Az ilyen játékok árát jól ismerjük. Az Örményországban élő embereknek kell együtt élniük azoknak a döntéseknek a következményeivel, amelyeket az ilyen „hazafiak” nyomása alatt hoztak meg. Papazyannak pedig maradnak az interjúk és az újabb magyarázatok arról, miért kellene az örményeknek ismét konfliktusba kerülniük a szomszédaikkal.
Különösen sajátosak Baku elleni vádjai annak fényében, hogy 2022-ben őt magát nem engedték be Örményországba, és nemkívánatos személlyé nyilvánították. Akkor Jerevánban a nevét összefüggésbe hozták Nikol Pashinyan franciaországi konvoja elleni feltételezett támadás megszervezésével.
Ilyen egy „béke és igazságosság” harcosának életrajza.
Papazyannak nem a béke kell, hanem egy látványos politikai kép: az elítélt szeparatistákat „hősökké” emelik, Párizs tapsol, ő pedig mikrofont kap, hogy ismét elmagyarázhassa, miért köteles az egész világ együtt érezni az örményekkel.
Ezúttal azonban az előadás megbukott.
