Szeptember 20-án Azerbajdzsánban az olajipari dolgozók napját ünneplik. A dátum nemcsak egy szakmai ünnephez, hanem az ország történelmének fontos fejezeteihez is kapcsolódik. 1994. szeptember 20-án írták alá az „Évszázad szerződését”, az Azeri, Chirag és a Gunashli mélyvízi részének közös fejlesztéséről szóló megállapodást, amely a független Azerbajdzsán modern olajstratégiájának kiindulópontjává vált.
A dokumentumot a bakui Gulustan-palotában írták alá nyolc ország – Azerbajdzsán, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Oroszország, Törökország, Norvégia, Japán és Szaúd-Arábia – 13 vezető olajvállalatának részvételével. A megállapodás történelmi jelentősége nem csupán a nemzetközi tőke és technológia bevonásában állt. Megteremtette az alapot Azerbajdzsán olajiparának a globális energiarendszerbe történő integrációjához is.
A következő kulcsfontosságú lépés az exportinfrastruktúra kiépítése volt. 2002 szeptemberében a Sangachal terminálnál letették a Baku–Tbiliszi–Ceyhan olajvezeték alapkövét, 2006. július 13-án pedig a törökországi Ceyhanban megtartották a vezeték megnyitóünnepségét. A BTC üzembe helyezése közvetlen kijutást biztosított az azerbajdzsáni olaj számára a világpiacokra, és az új olajstratégia egyik legfontosabb eredményévé vált.
ACG: három évtizednyi kitermelés és a fejlesztés új szakasza
Az ACG ma is Azerbajdzsán olajiparának központi eszköze, szerepe azonban fokozatosan túlmutat a hagyományos olajkitermelésen. Az ACG kereskedelmi kitermelésének 1997. novemberi megkezdésétől 2026 első félévének végéig mintegy 4,6 milliárd hordó olajat termeltek ki a blokkban. Emellett 63 milliárd köbméter kísérőgázt adtak át az államnak.
Ahogy az óriásmező egyre érettebb fejlesztési szakaszba lép, az ágazat feladata már nem pusztán a kitermelés növelése, hanem a megmaradt készletek lehető leghatékonyabb hasznosítása is.
2026-ban a bp két kísérleti projektet indított az ACG-n az olajkihozatal növelésére: a BrightWater és az IWAG programot. Céljuk a tározóban maradó további olajkészletek bevonása a kitermelésbe. A természetes termeléscsökkenés kezeléséhez szeizmikus vizsgálatokból, kutakból és termelési adatokból származó információkat, valamint geológiai modelleket használnak.
Újabb fontos mérföldkő volt, hogy júniusban megkezdődött a szabad földgáz kitermelése az ACG-n. Az ország legnagyobb olajipari eszköze így egyre hangsúlyosabb olaj- és gázipari jelleget ölt. Az ACG kitermelhető szabadgáz-készleteit mintegy 4 billió köblábra becsülik, amely akár 6 billió köblábra is növekedhet.
Az olajkitermelés fejlesztése is folytatódik. 2026 áprilisában két éve kezdődött meg az olajtermelés az új ACE platformon. Április 15-ig 2,1 millió tonna olajat termeltek ki innen. A projekt költsége mintegy 6 milliárd dollár, termelési kapacitása napi 100 ezer hordó, teljes élettartama alatt pedig a kitermelés elérheti a 300 millió hordót.
2026 első félévében az ACG keretében végzett tevékenységekre mintegy 268 millió dollár működési és 733 millió dollár beruházási kiadás jutott. 2025 azonos időszakához képest a beruházási kiadások 31,4, a működési költségek pedig 3,5 százalékkal emelkedtek. Azerbajdzsán Állami Olajalapjának ACG-ből származó 2026-os bevételeit 4,236 milliárd dollárra prognosztizálják.
Az olajtól az integrált olaj- és gázipari rendszerig
Az elmúlt évtizedekben Azerbajdzsán energiaszektora jelentősen átalakult. Az ország, amelyet hagyományosan elsősorban az olajjal azonosítottak, ma már jelentős földgáztermelő és -exportőr is.
2026 januárja és augusztusa között Azerbajdzsánban 17,692 millió tonna nyersolajat termeltek ki a gázkondenzátummal együtt. Ugyanebben az időszakban a nyersolaj és kőolajtermékek exportja 14,678 millió tonnát tett ki, 9,282 milliárd dollár értékben. Ezzel párhuzamosan nő a földgáz jelentősége. 2026 első nyolc hónapjában a földgáztermelés elérte a 33,407 milliárd köbmétert, az export pedig 16,378 milliárd köbmétert tett ki 5,711 milliárd dollár értékben. A földgáz a vizsgált időszakban Azerbajdzsán teljes exportjának 26,18 százalékát adta.
Az azerbajdzsáni gázt ma a Déli Gázfolyosón keresztül 16 országba, elsősorban európai államokba exportálják. A Transzadriai Gázvezetéken keresztül szállított gáz mennyisége elérte a 60 milliárd köbmétert.
Az eredeti olajstratégia így fokozatosan szélesebb energetikai modellé alakult, amelyben az olaj, a földgáz, a csővezeték-infrastruktúra és az új energetikai projektek a gazdaság egymással összekapcsolódó elemeivé váltak.
Ebben az átmenetben kulcsszerepet játszik a Shah Deniz gáz- és kondenzátummező. A 2006-ban megkezdett fejlesztéstől 2026 első félévének végéig mintegy 278 milliárd köbméter gázt és 54 millió tonna gázkondenzátumot termeltek ki. Csak 2026 első félévében a projekt működési kiadásai mintegy 1,394 milliárd dollárt, beruházási kiadásai pedig 712 millió dollárt tettek ki. Az előző év azonos időszakához képest a működési költségek 8,7, a beruházási kiadások 50,8 százalékkal nőttek.
A Shah Deniz meglévő infrastruktúrájának jelenlegi termelési kapacitása naponta mintegy 76,8 millió standard köbméter gáz, vagyis évente körülbelül 28 milliárd köbméter.
Ezzel párhuzamosan zajlik a 2,9 milliárd dollár értékű Shah Deniz Compression projekt, amely az alacsony nyomású gázkészletek hasznosítására és a szénhidrogének kihozatali arányának növelésére irányul. A projekt várhatóan további mintegy 50 milliárd köbméter gáz és körülbelül 25 millió hordó kondenzátum kitermelését és exportját teszi lehetővé.
Új mezők és új lehetőségek
Azerbajdzsán olaj- és gázipari története nem korlátozódik az ACG-re és a Shah Denizre.
Az Absheron mezőn a korai termelési szakasz kezdete óta mintegy 4,8 milliárd köbméter gázt és 1,8 millió tonna kondenzátumot termeltek ki. Egyetlen kútból jelenleg naponta mintegy 4 millió köbméter gázt és 12 ezer hordó kondenzátumot termelnek. A teljes körű gáztermelés megkezdését 2029 augusztusára tervezik.
A fejlesztés második szakaszában három új kutat terveznek fúrni. Az egyes kutak várható termelése napi mintegy 40 ezer hordó olajegyenérték lesz, míg a projekt kezdeti teljes termelése a korai fázissal együtt napi mintegy 120 ezer hordó olajegyenértéket érhet el.
Más eszközök is jelentős lehetőségeket kínálnak. A Karabah mező geológiai olajkészleteit előzetesen több mint 60 millió tonnára becsülik, a fejlesztésről szóló végleges beruházási döntés pedig a közeljövőben várható.
A Bahar és a Gum Deniz mezőkön szintén új fejlesztési szakasz kezdődött. A Bahar Energy szerint az elvégzett munkák eredményeként a Bahar mező gáztermelését 50 százalékkal sikerült növelni.
A nyersanyagbázis továbbra is meghatározó
Azerbajdzsán energetikai potenciálját nemcsak az aktuális kitermelési volumenek, hanem a rendelkezésre álló erőforrásbázis nagysága is meghatározza.
Az OPEC becslése szerint Azerbajdzsán bizonyított nyersolajkészlete 2025-ben 7 milliárd hordó, bizonyított földgázkészlete pedig 2,6 billió köbméter volt. Az OPEC adatai szerint ezek a mutatók 2021 óta változatlanok.
A Moody's becslése alapján a SOCAR bizonyított szénhidrogénkészlete 2026–2027-ben várhatóan 1,483 milliárd hordó olajegyenérték lesz. A mutató a 2023-as 1,422 milliárd hordó olajegyenértékről 2025-re 1,483 milliárdra emelkedett.
Ezek az adatok azt mutatják, hogy az ágazat számára már nem csupán az erőforrások megléte a kérdés, hanem az is, hogy hosszú távon technológiailag és gazdaságilag mennyire hatékonyan lehet kitermelni azokat.
Ilham Aliyev azerbajdzsáni elnök az idei Baku Energy Week júniusi hivatalos megnyitóján beszélt arról a megközelítésről, amely a természeti erőforrásokat az ország fejlődésének eszközeként kezeli.
„Azerbajdzsán volt az első ország, amely megnyitotta mezőit a nemzetközi olajvállalatok előtt. Azóta sok minden történt. Ha ma Azerbajdzsánra tekintünk, és látjuk ezt az átalakulást – hogyan használtuk fel ezeket a javakat, hogyan fektettük vissza a forrásokat a szociális infrastruktúrába, az oktatásba, az egészségügybe és az energetika fejlesztésébe –, akkor láthatjuk, hogy így kell fejlődniük az országoknak, és ez utat mutathat sok más állam számára is, amelyek ma többé-kevésbé hasonló problémákkal szembesülnek, mint mi az 1990-es évek elején” – mondta az államfő.
Egyben hangsúlyozta Azerbajdzsán elvi álláspontját az olaj és a gáz nemzeti fejlődésben betöltött szerepéről:
„Az országokat nem szabad elítélni azért, mert olajjal és gázzal rendelkeznek, hiszen az olaj és a gáz ugyanolyan árucikk, mint bármely más. Minden ország azt használja fel fejlődésére, ami a föld mélyén vagy a tengerfenéken rendelkezésére áll. Azerbajdzsán esetében is pontosan ez történt függetlenségünk kezdetén. Az olaj és a gáz jelentette számunkra az egyetlen lehetőséget arra, hogy független államként fennmaradjunk. Ezért az országokat nem az alapján kell megítélni, hogy rendelkeznek-e olajjal, hanem az alapján, hogyan használják fel az ebből származó bevételeket. Hogyan fektetik az energetika fejlesztéséből felhalmozott forrásokat az ország fejlődésébe, hogy jobb életkörülményeket biztosítsanak polgáraiknak, és hogyan fektetnek be a zöld napirendbe. Úgy gondolom, Azerbajdzsán példája nagyon szemléletes lehet, és megmutathatja, hogy ha megnyitjuk országunkat a nemzetközi befektetések előtt, és a nemzeti érdekeken alapuló bölcs politikát folytatunk, sikert érhetünk el” – jelentette ki Ilham Aliyev elnök.
Ez az értékelés lényegében azt a logikát tükrözi, amely az 1990-es évektől az ország olajstratégiájának alapját képezte: nemzetközi vállalatok és tőke bevonása, exportinfrastruktúra létrehozása, bevételek biztosítása és a megszerzett források egy részének más gazdasági ágazatok fejlesztésére fordítása.
Azerbajdzsán szerepe a globális olajipari együttműködésben
Az ország jelentősége ma már túlmutat a szénhidrogének kitermelésén és exportján.
Haitham Al Ghais, az OPEC főtitkára kiemelte Azerbajdzsán szerepét az OPEC+ résztvevői közötti együttműködés erősítésében.
„Ilham Aliyev elnök bölcs és hatékony vezetése alatt Azerbajdzsán immár tíz éve kulcsszerepet játszik az OPEC+ termelői közötti együttműködés előmozdításában és támogatásában” – mondta.
Az OPEC álláspontja ugyanakkor azt mutatja, hogy az olajipar a globális energetikai átmenet közepette is megőrzi hosszú távú jelentőségét. Al Ghais szerint az OPEC alapvető üzenete továbbra is az, hogy az olaj a világgazdaság egyik alapvető eleme és kulcsfontosságú pillére marad:
„Ez hosszú éveken és évtizedeken át így volt, és így is marad. Nemrég mutattuk be a World Oil Outlook 2050-ig szóló frissített előrejelzését, amely egyértelműen azt mutatja, hogy az olaj 2050-ig továbbra is meghatározó lesz az energiafogyasztás szerkezetében, és a globális energiamix mintegy 30 százalékát adja majd. Ha ehhez hozzávesszük a földgázt, akkor az olaj és a gáz együtt a világ energiafogyasztásának csaknem 55 százalékát biztosítja majd.”
Az OPEC ugyanakkor ellenzi, hogy az energetikai átmenetet kizárólag az olajról és a földgázról való lemondásként értelmezzék. Ez az álláspont különösen fontos azoknak az országoknak, amelyek gazdasága történelmileg szorosan kötődik a szénhidrogén-ágazathoz.
Az „Évszázad szerződésének” aláírása után 32 évvel Azerbajdzsán olajipara már teljesen más képet mutat.
Ez idő alatt az ország exportútvonalakat épített ki, nemzetközi partnerséget alakított ki legnagyobb mezői körül, az olaj- és gázbevételeket nagyszabású infrastruktúra-fejlesztések finanszírozási forrásává tette, és egyúttal olyan gázexport-rendszert hozott létre, amely Azerbajdzsánt összekapcsolta az európai piaccal.
A jelenlegi szakaszt ugyanakkor nemcsak az olajtermelés fenntartása jellemzi, hanem az ágazat technológiai összetettségének növekedése is: az érett mezők olajkihozatalának fokozása, az ACG gázkészleteinek fejlesztése, az ACE, a Shah Deniz Compression, az Absheron és a Karabah projektek megvalósítása, valamint a már kiépített infrastruktúra hatékonyabb kihasználása.
Ezért az olajipari dolgozók napja ma már nemcsak az „Évszázad szerződése” történetének felidézésére ad alkalmat. Lehetőséget teremt annak értékelésére is, milyen utat járt be az ágazat: az első nemzetközi megállapodásoktól és exportvezetékek építésétől a globális energetikai rendszerbe integrált modern olaj- és gázipari rendszer kialakításáig.
Az olaj Azerbajdzsán nagyszabású gazdasági átalakulásának kiindulópontjává vált. Szerepét ma már nemcsak a kitermelés volumene határozza meg, hanem az is, hogy a felhalmozott technológiát, infrastruktúrát, tőkét és nemzetközi együttműködést miként használják fel az ország energetikai fejlődésének következő szakaszában.
