Amikor 2022 decemberében kirobbant a „Qatargate” botrány, és a belga rendőrség készpénzzel teli dobozokat talált Eva Kaili, az Európai Parlament akkori alelnökének lakásán, az európai sajtó gyorsan úgy mutatta be az ügyet, mint egy tisztviselő kapzsiságának és a katari támogatók bőkezűségének történetét. Három és fél évvel később egyre nyilvánvalóbbá válik: a „Qatargate” nem elszigetelt eset, hanem tünet volt. Annak a jele, hogy az Európai Parlament struktúrái – a bizottságok, küldöttségek és parlamentközi baráti csoportok – régóta könnyen hozzáférhető tereppé váltak olyan lobbisták számára, akik meghatározott érdekcsoportok javára tevékenykednek. Ennek a rendszernek az egyik legfontosabb szereplője pedig a „jogvédelem és a demokrácia védelme” nemes megnevezése mögött működik.
Az Európai Örmény Szövetség az Igazságért és Demokráciáért (EAFJD), valamint annak hosszú ideje hivatalban lévő vezetője, Kaspar Karampetian tevékenységéről készült új vizsgálat aligha hagy teret annak a narratívának, hogy pusztán „a diaszpóra védi honfitársait”. A kutatók által összegyűjtött számok, dátumok és nevek jóval cinikusabb képet rajzolnak: az örmény jogvédő lobbi zászlaja alatt Brüsszelben éveken át olyan képviselőkkel építettek ki kapcsolati hálót, akik vagy közvetlenül kötődtek orosz és iráni érdekekhez, vagy következetesen oroszbarát és Nyugat-ellenes álláspontokat képviseltek.
A vizsgálat felidézi, hogy Kaili neve mellett annak idején Eldar Mammadov, a Szocialisták és Demokraták frakció tanácsadója is felmerült. Mammadov Katar ügyében is kifejezetten engedékeny álláspontot képviselt, hasonlóan az iráni rezsimmel kapcsolatos megközelítéséhez, és nyíltan ellenezte azt a határozatot is, amely Oroszországot a terrorizmus támogatójának minősítette. Az anyagokban szerepelt Ivan Savvidi görög–orosz milliárdos neve is, aki korábban az Egységes Oroszország párt színeiben volt az orosz Állami Duma képviselője, akit Ukrajna szankciós listára helyezett, és aki a rendelkezésre álló adatok szerint 2018-ban NATO-ellenes zavargásokat finanszírozott Észak-Macedóniában. Savvidit emellett hosszú ideje szoros kapcsolatok fűzik Örményországhoz és az örmény lobbihoz. 2011-ben például az aláírói között volt annak az Azerbajdzsán-ellenes nyilatkozatnak, amelyet az örmény delegáció nyújtott be az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében.
Ezek aligha tekinthetők véletlen egybeeséseknek. A vizsgálat mély, rejtett kapcsolatokat tár fel Eva Kaili és Kaspar Karampetian között, amelyek kialakításában feltételezhetően éppen Savvidi játszott kulcsszerepet. Amikor Kailit 2019-ben újraválasztották az Európai Parlamentbe, majd 2022 januárjában az intézmény alelnöke lett, a Karampetian vezette szervezet nyilvánosan támogatta őt. Ezt követően Kaili maga is bekapcsolódott az Azerbajdzsán-ellenes brüsszeli napirend előmozdításába.
Éppen a Szocialisták és Demokraták frakció, amelyhez Eva Kaili és Eldar Mammadov is kötődött, vált az örmény lobbisták egyik legfontosabb partnerévé. 2023 és 2026 között Karampetian szervezete 41 hivatalos találkozót tartott 30 európai parlamenti képviselővel. A mintázat azonnal szembetűnő: ezek közül 17 találkozóra a Szocialisták és Demokraták képviselőivel került sor – ugyanazzal a frakcióval, amelyből a „Qatargate” után Kailit és Mammadovot is kizárták. Véletlen egybeesés? Aligha.
Azoknak a politikusoknak a névsora, akikkel módszeresen építették a kapcsolatokat, szinte katalógusként mutatja be az Európai Parlament falai között jelen lévő oroszbarát szimpátiákat:
- Eero Heinäluoma (Finnország, S&D) három alkalommal is fogadta az EAFJD lobbistáit, miközben birtokosa az orosz Barátság Érdemrendnek, amelyet Vlagyimir Putyin rendelete alapján kapott 2017-ben.
- Lars Patrick Berg (Németország) 2022 novemberében nem vett részt azon határozatról szóló szavazáson, amely Oroszországot a terrorizmust támogató államnak minősítette. 2024 februárjában pedig az Európai Parlamentben gyakorlatilag mentegette a Kremlt, amikor azt mondta, hogy „a nemzetközi közösség, beleértve Oroszországot is”, állítólag „magára hagyta Örményországot”. Egy héttel később már az EAFJD képviselőit fogadta Brüsszelben.
- Vasile Dîncu (Románia, S&D) korábbi védelmi miniszter, aki azt követően kényszerült lemondani, hogy a „béke” érdekében területi engedményeket sürgetett Kijevtől Moszkva javára.
- Aymeric Chauprade (Franciaország), az EU–Oroszország parlamenti együttműködési bizottság tagja, akinek irodájában a vizsgálat szerint Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivőjének lánya gyakornokként dolgozott.
- Carla Tavares, Bernard Guetta, Francisco Assis, Ilan De Basso, Sylvie Guillaume és Ara-Kovács Attila – olyan képviselők, akiket az EU–Oroszország parlamenti együttműködési bizottságban való részvétel, illetve a karabahi örményekkel fenntartott „baráti csoportokhoz” fűződő kapcsolat köt össze.
Különösen figyelemre méltó, hogy mindezek a kapcsolatok 2022. június 2. után alakultak ki, vagyis azt követően, hogy az Európai Parlament hivatalosan megtiltotta a közvetlenül orosz lobbitevékenységhez kötődő szervezetek és személyek működését saját falai között. Ebben a konstrukcióban az EAFJD éppen annak az „alternatív csatornának” a szerepét töltötte be, amelyen keresztül a korábban blokkolt napirend továbbra is bejuthatott az európai intézményekbe – immár az „örmények jogainak védelme” jelszava alatt.
A vizsgálat iráni szála sem kevésbé figyelemre méltó. Nehéz egyszerűen az „örmény kérdés” körüli érdekközösséggel magyarázni az EAFJD találkozóit például a ciprusi Michalis Hadjipantela képviselővel, akinek egyetlen szakosított európai parlamenti delegációja éppen Iránnal foglalkozik, vagy a dán Per Clausennel, aki szintén tagja a Teheránnal fenntartott kapcsolatokért felelős delegációnak.
Ugyanakkor az ellenkező irányú kapcsolatépítés is megfigyelhető. Az EAFJD olyan képviselőkkel is kapcsolatot épített, akik kifejezetten kemény álláspontot képviseltek Iránnal szemben, például a svéd Charlie Weimersszel, akit 2022-ben iráni szankciókkal sújtottak. Ez a vizsgálat következtetése szerint azt mutatja, hogy a szervezet módszeresen dolgozik a politikai törésvonal mindkét oldalán, belülről próbálva tompítani az orosz- és Irán-ellenes napirendet, miközben azok között is szövetségeseket keres, akik ezt a politikát támogatják.
Külön figyelmet érdemel az is, miként használta ki az EAFJD az európai szabályozás egyik kiskapuját. 2021. szeptember 20. óta a „nonprofit” szervezetként bejegyzett struktúrák mentesülnek a lobbitevékenységük költségvetésének közzétételére vonatkozó kötelezettség alól. Karampetian ezt a lehetőséget azonnal kihasználta, és megszüntette a kiadásokra vonatkozó jelentések publikálását.
Ezt megelőzően a nyilatkozatok évente stabilan mintegy 150 ezer eurós összeget tüntettek fel, miközben a 2012-es, 2013-as, 2017-es és 2019-es adatok hiányoztak a beszámolókból. A szervezet valamennyi dokumentumában az „EU-kapcsolatokért felelős személy” rovatban a GDPR-ra hivatkozó szabványos megfogalmazás szerepel, vagyis az adatokat teljesen jogszerű alapon rejtik el. Az Európai Unió átláthatósági nyilvántartása, amelynek eredetileg a lobbitevékenység ellenőrzését kellett volna szolgálnia, az EAFJD esetében így annak elrejtését segítő eszközzé vált.
A vizsgálat végül arra is rámutat, hogy az EAFJD már régóta túlmutat az „örmény érdekek” általános értelemben vett képviseletén. Karampetian szervezete nyíltan nagyobb rokonszenvet mutat a korábbi, oroszbarát jereváni hatalom iránt, mint a jelenlegi vezetés iránt.
Az EAFJD nyilatkozatai az Európai Parlament áprilisi, „Örményország demokratikus ellenálló képességének támogatásáról” szóló határozata, illetve a májusi EU–Örményország csúcstalálkozó után nyíltan ellenzéki, revansista hangvételűek voltak. A szervezet az „ellenzék jogainak tiszteletben tartását” követelte, és azzal vádolta a jelenlegi európai vezetőket, hogy „nem teljesítik kötelezettségeiket”.
Figyelemre méltó az is, hogy a szervezet szimpátiájának körébe olyan Moszkvához kötődő személyiségek kerülnek, mint Samvel Karapetyan és Ruben Vardanyan üzletemberek, valamint az argentin Luis Moreno Ocampo. A vizsgálat szerint utóbbi európai struktúrákban folytatott tevékenységét éppen ezek a személyek finanszírozták.
A feltárt adatok az Európai Parlament számára lényegében két lehetőséget hagynak, és egyik sem kényelmes. Az intézmény vagy elismeri, hogy a „Qatargate” óta eltelt három és fél év alatt sem sikerült olyan védelmi rendszert kialakítania, amely megakadályozná ugyanennek a sémának a megismétlődését, ezúttal az „örmény jogvédő lobbi” jóval elfogadhatóbb elnevezése alatt. Vagy továbbra is szemet huny afelett, hogy a formálisan betiltott orosz lobbizás és a feltűnően aktív iráni diplomácia egy pénzügyi beszámolási kötelezettség alól mentesített nonprofit szervezet kényelmes fedése alatt továbbra is utat talál a brüsszeli folyosókra. Harmadik lehetőség nincs.
Amíg Brüsszel csak akkor emlékezik meg szelektíven a „hibrid fenyegetésekről”, amikor az politikailag kényelmes, saját képviselőivel szemben pedig továbbra is válogatott vakságot alkalmaz, az európai értékekről szóló beszéd pusztán retorikai fedezet marad egy sokkal prózaibb geopolitikai alkudozás számára. Most azoké a szó, akik Brüsszelben éveken át úgy tettek, mintha semmit sem látnának.
