A dél-kaukázusi és fekete-tengeri térségre szakosodott Elevate Crossroads elemző és tanácsadó platform nemrégiben olyan ajánlásokat mutatott be, amelyek konkrét ütemtervet tartalmaznak a Középső Folyosón (Transzkaszpi Nemzetközi Közlekedési Útvonal) lebonyolított áruszállítás volumenének háromszorosára növelésére.
Figyelemre méltó, hogy a tíz ajánlás Kazahsztánt, Grúziát, Törökországot és még Európát is érintette. Azerbajdzsánt azonban nem említették. Nem azért, mert az elemzők ne tulajdonítanának jelentőséget az országnak, hanem azért, mert Azerbajdzsán már biztosította a területén áthaladó nemzetközi tranzit valamennyi szükséges feltételét. Azerbajdzsán a legerősebb láncszem a Keletet Nyugattal összekötő logisztikai útvonalon.
Azerbajdzsán kulcsszerepéről a Középső Folyosóban szinte minden olyan nemzetközi találkozón szó esik, ahol a mai összetett helyzetben a logisztika kerül napirendre. A közlekedési összeköttetések kérdésében nem túlzás azt állítani, hogy ma minden út Azerbajdzsánon keresztül vezet. Ez nem képletes megfogalmazás, hanem a valóság leírása. Ez pedig folyamatosan növeli az ország és lehetőségei iránti érdeklődést.
Az Eurázsiát jelenleg sújtó geopolitikai megrázkódtatások arra késztetik Európát, hogy egyre nagyobb figyelmet fordítson a Dél-Kaukázusra. Az utóbbi időben gyakrabban kerül szóba az eurázsiai logisztikai útvonalak integrációjának lehetősége, ami különösen fontos Európa számára, miközben a hagyományos északi útvonal újbóli teljes körű használata egyre távolabbinak tűnik.
Nemrég Kijevben nemzetközi kerekasztal-beszélgetést tartottak az Intermarium-projekt és Ázsia együttműködéséről.
Szakértők szerint a Középső Folyosó és az Intermarium (Három Tenger Kezdeményezés) együttműködése az új eurázsiai logisztikai architektúra kialakításának egyik legígéretesebb iránya. Bár az Intermarium alapvetően geopolitikai projektként indult, amely Közép- és Kelet-Európa országainak biztonságát szolgálta, mára az Európai Unió országainak gazdasági és infrastrukturális partnerségévé alakult át. Ebben a formában érdekei számos ponton találkoznak a Középső Folyosó céljaival.
A Középső Folyosó Kínát köti össze az Európai Unióval Kazahsztánon, Azerbajdzsánon, Grúzián és Törökországon keresztül. Az Intermarium projekt a Balti-, a Fekete- és az Adriai-tenger közötti országokat fogja össze az észak–déli közlekedési, energetikai és digitális infrastruktúra fejlesztése érdekében.
Bár az Intermarium alapvetően európai kezdeményezés, a Középső Folyosóval való integrációja jelentős lehetőségeket kínál. A két útvonal kiegészíti egymást. Egy Kínából induló szállítmány Kazahsztánon, Azerbajdzsánon és Grúzián keresztül eljuthat például Romániába, amely az Intermarium részeként továbbíthatja az árut Európa más részei felé. Hasonló kapcsolódási pont lehet Lengyelország, Magyarország vagy Szlovákia is.
Azerbajdzsán számára a két projekt összekapcsolása új lehetőségeket nyit meg. Az ország a Középső Folyosó fő csomópontja, mivel rendelkezik minden szükséges infrastruktúrával, beleértve az alati modern tengeri kereskedelmi kikötőt, a Baku–Tbiliszi–Kars vasútvonalat és a Kaszpi-tenger legnagyobb kereskedelmi flottáját. Ráadásul Azerbajdzsán saját hajókat is épít, ami tovább növeli stratégiai jelentőségét.
A Középső Folyosó és az Intermarium összekapcsolása lehetővé tenné, hogy Azerbajdzsán túllépjen a regionális közlekedési szerepkörön, és az európai logisztikai hálózat szerves részévé váljon. Az ország mindig is a nagyobb eurázsiai összeköttetések és a hagyományos útvonalak alternatíváinak kialakítása mellett állt ki.
Az Intermarium számára a Középső Folyosóhoz való kapcsolódás különösen az ukrajnai háború és a hagyományos eurázsiai logisztikai rendszer megbomlása után vált kulcsfontosságúvá. Emellett a Közel-Kelet instabilitása, valamint az Egyesült Államok és Irán közötti feszültségek jelentős kockázatokat teremtettek a nemzetközi tengeri útvonalak számára. A világkereskedelem ezért ismét egyre inkább a szárazföldi útvonalak felé fordul.
Rizvan Hüsejnov azerbajdzsáni politológus és történész a Day.Az-nak nyilatkozva rámutatott, hogy Azerbajdzsán és a Dél-Kaukázus történelmileg mindig is természetes tranzitközpontként szolgált Eurázsiában.
„Ahogy ma is, történelmileg Azerbajdzsán, pontosabban Sirván volt az összes fő kereskedelmi útvonal találkozási pontja. Ez így volt a Selyemút idején is, amikor a selyem ugyanazt a stratégiai szerepet töltötte be, mint napjainkban az olaj és a földgáz. Azerbajdzsán egyszerre volt tranzitközpont és termelő, ami jelentős bevételi forrást jelentett, ugyanakkor számos konfliktus és háború kiváltó oka is volt” – mondta.
Hüsejnov szerint a helyzet a nagy földrajzi felfedezések után változott meg, amikor a tengeri kereskedelmi útvonalak váltak a világ fő logisztikai rendszerévé. A szárazföldi útvonalak jelentősége fokozatosan csökkent, és a selyem szerepe is háttérbe szorult.
„Ma azonban azt látjuk, hogy a Dél-Kaukázus és különösen Azerbajdzsán természetes tranzitszerepe ismét helyreáll. Azok az országok, amelyek történelmileg a térségen keresztül bonyolították kereskedelmüket, ismét bekapcsolódnak ebbe a hálózatba. Kelet-Európa is csatlakozik ehhez az Intermarium, más néven Három Tenger Kezdeményezés keretében, amely a Balti-, az Adriai- és a Fekete-tengert köti össze, valamint tizenkét országot foglal magában” – hangsúlyozta.
Szerinte ma egyértelműen a történelmi szárazföldi tranzitútvonalak újjáéledésének lehetünk tanúi. Ennek fő oka, hogy a tengeri útvonalak biztonsága és stabilitása egyre problematikusabbá válik.
„Látjuk a konfliktusokat a Perzsa-öbölben, a Hormuzi-szorosban, a Bab el-Mandeb-szoros térségében, a Malaka-szorosban és a Vörös-tengeren. A tengeri szállítás biztonságát fenyegető kockázatok erősítik a szárazföldi tranzitútvonalak szerepét. Ez lehetőséget ad Azerbajdzsánnak és a térség más országainak arra, hogy visszanyerjék helyüket Eurázsia legfontosabb szárazföldi kereskedelmi útvonalain. És éppen ez történik napjainkban” – tette hozzá.
